Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Vakáció

 Zelk Zoltán: Vakáció

 

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?
  

 

Folyópartra
vagy erdőbe?
Faluszéli
zöld mezőre?
  

 

Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció.

 

 

 

 

Mészely József: Várom már a vakációt

 

Várom már a vakációt,
Hogy úsztassak papírhajót,
Eregessek sárkányokat,
Szél útjain csavargókat.

 

Másszak fára, dombra, hegyre,
Utazhassak a tengerre:
Fogjak rákot s fürge halat,
Hűs árnyékú füzek alatt.

 

Víg csapatban focizhassak,
S lepkék után rohangáljak,
A tisztáson vagy a réten,
Lebarnulva, jókedvűen.

Késő estig csatangoljak,
Bogarásszak, madarásszak,
Nem gondolva évkezdésre,
Csengő szavú szeptemberre.

 

 

Csukás István: Tanévzáró   

 

Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.

 

Elő sárkány, elő labda,
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.

 


Vár a víz és vár partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk boldog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.


Félre irka, félre táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra
 

őszig legyen ott lakása. 

 

 

Bars Sári: Bizonyítvány  

Bizonyítvány, bizonyítvány,
De sok mindent bizonyítsz rám,
Amit el is felejtenék,
Ha nem írtak volna beléd.
Bizonyítvány, bizonyítvány,
Vakációt kezdő nyitány,
Legszebb a befejezésed:
“Magasabb osztályba léphet.”
Bizonyítvány, bizonyítvány,
Útmutató, biztos irány
Hadd hallgassunk a szavadra, -
Lépjünk mindig magasabbra!
  

 

 

 

 

Heltai Jenő: Dal az iskoláról 

 

Voltam diák, sőt gimnazista.   

Rövid nadrágos, víg fiú, 

A nadrágom ma jóval hosszabb, 

De hajh, az élet szomorú. 

Szívemben ott zseng most a kornak   

Bájos, bohó emléke mind,   

Mikor még iskolát kerültem,

Ravasz, megfontolt terv szerint.  

 

Hogy most az iskolák előtt nyüzsg   

Szorgalmas ifjak nagy hada:   

Eszembe jut, hogy ottan én is  

Csak így nyüzsögtem valaha. 

 

A beíratás pillanatja, 

Mily fontos volt, mily izgató, 

És jobban imponált a szolga, 

Mint tanár és igazgató.  

 

A tudományt hogyan szomjaztam 

Leírni ezt nem tudja toll, 

Hiszen a kettős aorisztosz 

Ma is fejemben zakatol. 

Nem tudtam akkor mi a csók még 

S hogy fű, fa, ág miről susog. 

Azt tudtam csak mi fán teremnek 

A súlyos logaritmusok.

 

E kornak vége mindörökre 

S mily szomorú, mily bús e vég! 

Nem érdekelnek engem immár 

A fürge rendhagyó igék. 

 

Az ódondászok kirakatját 

Nem nézem át tankönyvekért, 

Amelyekről későn derül ki, 

Hogy tartalmuk garast sem ér. 

 

A szabadkezi rajznak immár 

Rajongó híve nem vagyok 

S dolgozataimnak külalakja, 

A tisztaságtól nem ragyog.

 

S ha kapnék magaviseletből 

Osztályzatot - mily keserű! - 

Ma az a fok nem példás volna, 

De kevésbé szabályszerű.  

 

Mégis, az utcán álldogálva, 

Ha látom a diákokat, 

A szeptemberi napsugárban 

Szívemből mély sóhaj fakad: 

Oly szép idő volt a diákkor 

És vissza nem tér soha már 

Legföljebb egyszer, - a fiammal, 

Ha majd az iskolába jár. 

 

Veres Csilla: Kezdődik a vakáció

 

  
Kezdődik a vakáció
szőhetsz bátran terveket,
iskolánkban nyár kisasszony
bezárta a termeket.

 

 

 

Pihenhet a leckefüzet,
nem köt már a tanulás,
felelések izgalmával
vekker se kelt hat után.

 

 

 

Száll a labda, vár a tábor,
hűs vizével hív a tó,
habjaiban megfürödni,
versenyt úszni, jajj, de jó!

 

 

 

Elköszön a pad, a kréta:
jó nyaralást gyerekek!
Szeptemberben kipihenten
találkozunk veletek!

  

 

Bujáki Lívia: A pad álma

 

 

 

Ha itt a Nyár
a labda száll
és elmereng a pad,
arra fülel
mikor ül el
a zaj a fák alatt.

 

 

 

Nem volt az rég
amikor még
hátára könyv simult
Friss krétapor
-ebcsont beforr-
szemekből könny lehullt.

 

 

 

Ha itt a Nyár
és labda száll
azon busong a pad,
Csak jönne már
-hisz arra vár-
megint a kis csapat.

 

 

 

De tudja azt,
csengő riaszt,
és szól a nagy napon,
mikor az ősz
a barna csősz
kopog az ablakon.

 

 

 

Keresztesi Anikó: Szünidő

 

 

 

Végre itt a szünidő
Játékra is van idő
Vége van a tanulásnak
Helye van a kacagásnak
Pihennek a tanárok
Örülnek a diákok.