Vakáció
Zelk Zoltán: Vakáció
Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?
Folyópartra
vagy erdőbe?
Faluszéli
zöld mezőre?
Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?
Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció.
Mészely József: Várom már a vakációt
Várom már a vakációt,
Hogy úsztassak papírhajót,
Eregessek sárkányokat,
Szél útjain csavargókat.
Másszak fára, dombra, hegyre,
Utazhassak a tengerre:
Fogjak rákot s fürge halat,
Hűs árnyékú füzek alatt.
Víg csapatban focizhassak,
S lepkék után rohangáljak,
A tisztáson vagy a réten,
Lebarnulva, jókedvűen.
Késő estig csatangoljak,
Bogarásszak, madarásszak,
Nem gondolva évkezdésre,
Csengő szavú szeptemberre.
Csukás István: Tanévzáró
Félre irka, sutba táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra,
őszig legyen ott lakása.
Elő sárkány, elő labda,
szállj az égnél magasabbra.
Gyere, állj be a csapatba,
estig ne is hagyjuk abba.
Vár a víz és vár partja,
vár a nyári rét, a tarka,
szívünk boldog, bőrünk barna,
ki erre fut, ki meg arra.
Félre irka, félre táska,
vidám szemünk ne is lássa,
vigyük gyorsan a padlásra
őszig legyen ott lakása.
Bars Sári: Bizonyítvány
Bizonyítvány, bizonyítvány,
De sok mindent bizonyítsz rám,
Amit el is felejtenék,
Ha nem írtak volna beléd.
Bizonyítvány, bizonyítvány,
Vakációt kezdő nyitány,
Legszebb a befejezésed:
“Magasabb osztályba léphet.”
Bizonyítvány, bizonyítvány,
Útmutató, biztos irány
Hadd hallgassunk a szavadra, -
Lépjünk mindig magasabbra!
Heltai Jenő: Dal az iskoláról
Voltam diák, sőt gimnazista.
Rövid nadrágos, víg fiú,
A nadrágom ma jóval hosszabb,
De hajh, az élet szomorú.
Szívemben ott zseng most a kornak
Bájos, bohó emléke mind,
Mikor még iskolát kerültem,
Ravasz, megfontolt terv szerint.
Hogy most az iskolák előtt nyüzsg
Szorgalmas ifjak nagy hada:
Eszembe jut, hogy ottan én is
Csak így nyüzsögtem valaha.
A beíratás pillanatja,
Mily fontos volt, mily izgató,
És jobban imponált a szolga,
Mint tanár és igazgató.
A tudományt hogyan szomjaztam
Leírni ezt nem tudja toll,
Hiszen a kettős aorisztosz
Ma is fejemben zakatol.
Nem tudtam akkor mi a csók még
S hogy fű, fa, ág miről susog.
Azt tudtam csak mi fán teremnek
A súlyos logaritmusok.
E kornak vége mindörökre
S mily szomorú, mily bús e vég!
Nem érdekelnek engem immár
A fürge rendhagyó igék.
Az ódondászok kirakatját
Nem nézem át tankönyvekért,
Amelyekről későn derül ki,
Hogy tartalmuk garast sem ér.
A szabadkezi rajznak immár
Rajongó híve nem vagyok
S dolgozataimnak külalakja,
A tisztaságtól nem ragyog.
S ha kapnék magaviseletből
Osztályzatot - mily keserű! -
Ma az a fok nem példás volna,
De kevésbé szabályszerű.
Mégis, az utcán álldogálva,
Ha látom a diákokat,
A szeptemberi napsugárban
Szívemből mély sóhaj fakad:
Oly szép idő volt a diákkor
És vissza nem tér soha már
Legföljebb egyszer, - a fiammal,
Ha majd az iskolába jár.
Veres Csilla: Kezdődik a vakáció
Kezdődik a vakáció
szőhetsz bátran terveket,
iskolánkban nyár kisasszony
bezárta a termeket.
Pihenhet a leckefüzet,
nem köt már a tanulás,
felelések izgalmával
vekker se kelt hat után.
Száll a labda, vár a tábor,
hűs vizével hív a tó,
habjaiban megfürödni,
versenyt úszni, jajj, de jó!
Elköszön a pad, a kréta:
jó nyaralást gyerekek!
Szeptemberben kipihenten
találkozunk veletek!
Bujáki Lívia: A pad álma
Ha itt a Nyár
a labda száll
és elmereng a pad,
arra fülel
mikor ül el
a zaj a fák alatt.
Nem volt az rég
amikor még
hátára könyv simult
Friss krétapor
-ebcsont beforr-
szemekből könny lehullt.
Ha itt a Nyár
és labda száll
azon busong a pad,
Csak jönne már
-hisz arra vár-
megint a kis csapat.
De tudja azt,
csengő riaszt,
és szól a nagy napon,
mikor az ősz
a barna csősz
kopog az ablakon.
Keresztesi Anikó: Szünidő
Végre itt a szünidő
Játékra is van idő
Vége van a tanulásnak
Helye van a kacagásnak
Pihennek a tanárok
Örülnek a diákok.
